Murszi és a Muzulmán Testvérek azonnali távozását követelik

A forgatókönyv hasonló a Mubarak távozását jelentő, két évvel korábbi megmozduláshoz, a díszlet azonban teljesen más. A Tahrir térre most a Tamarod, vagyis Lázadó nevezetű önszerveződő mozgalom toborozza a népet. A tömeg a szervezők szerint vasárnapra nyolcszázezer főre duzzadt. A korábbi fesztiválhangulatú tüntetésektől eltérően most a férfiak mellett jóval kevesebb a női résztvevő. Csak elvétve látni családokat.

„Ez most nem olyan, mint a januári forradalom volt, a helyzet sokkal kiszámíthatatlanabb” – figyelmeztet a térre menet a 42 éves Gamel Abdel-Nasser Ezzat, egy informatikai cég vezetője. Tulajdonképpen nem tud világos választ adni arra, hogy miért lenne a forradalom után demokratikusan megválasztott kormány veszélyesebb, mint a harminc évig uralkodó, besúgókkal jól ellátott Mubarak-rezsim. Ettől függetlenül a véleményben sokan osztoznak. Az elnök szerdai évértékelő beszéde, melyben főképpen a múlt rezsim embereit, Egyiptom külső és belső ellenségeit okolta a mostani lidérces történésekért, érezhetően csak olaj volt a tűzre a térre vonuló tüntetőknél.

„Murszi egy hazudozó. Szabadságot és stabilizációt ígért, de csak a Muzulmán Testvérek parancsait hajtja végre” – kiabálják a fülünkbe az elkordonozott bejáratnál Tamer Madany harmincéves könyvelő és barátai. Tamer a kormányzati szektorban dolgozik, és váltig állítja azt is, hogy most nagyobb a korrupció, mint korábban, Mubarak alatt volt.

A tüntetők nincsenek vicces kedvükben, és ezt a puritán díszlet is mutatja: hiányoznak a humoros transzparensek, plakátok, gázálarcok és más életmentő vásári portékák. Csak egy „Kifelé!” feliratú, piros, nyakba akasztható címkét osztogatnak fillérekért, vagy akár ingyen is, a téren és környékén.

„10 millió ember kéri a távozását, mert a gazdasági helyzet sokkal rosszabb, mint azelőtt volt. Ez az elnök eladja az egész országot” – fejtegeti Ibrahim 19 éves kereskedelmi tanuló. „Nincsen víz, nincs elektromos áram, nincs munka, és az elnök meg sem hallgatott minket” – mondja mellette Engy Bolez 27 éves mérnöklány. Arra a kérdésre, hogy mit várna az elnök távozása esetén, már nem tud válaszolni, mert megjelennek a katonai helikopterek, és hirtelen üdvrivalgás tör ki a téren.

A katonaság teljes készültségben van. A tankok a város több pontján, az elmúlt hónapokban kiépített bázisok sorompójánál menetkészen állnak, így a Tahrirról a Rabaa Al-Adauiyamecset felé vezető Október 6. sugárúton is több ponton.

A mecsetnél gyűltek össze a Muzulmán Testvérek hívei, mintegy kétszázezren. El kell ismerni, hogy a három biztonsági kordon és motozás után itt veszélytelenebbül lehet haladni, mint a téren. Ezt itt többen is hangsúlyozzák, amikor a „másik táborra” nézve előnytelen nyilatkozatot próbálnak kicsikarni belőlünk. Ahmed Mahmoud 39 éves kereskedelmi menedzser szerint a szabad áthaladás arra is bizonyíték, hogy az iszlám nagy tiszteletben tartja a nőket. A biztonsági ellenőrzésre kivezényelt hölgyeken kívül azonban sok nő a mecset körüli tömegben sem látható.

„Murszi demokratikus választásokon került az elnöki székbe, hát ott is kell maradjon még négy évig. Ezt kellene megérteniük az egyiptomiaknak, úgy, ahogy megértik a nyugati demokratikus országok állampolgárai is” – mondja Mohammed Ezzat 37 éves kereskedelmi dolgozó, aki társaival együtt azt gondolja, hogy az ország gazdasági helyzete ugyanolyan, mint Mubarak idejében volt, sőt lassan minden szektor stabilizálódik.

Mivel a két tábor láthatólag ellentétes véleményen van az ország helyzetéről, sok a spekuláció arról, hogy mikor követte el Murszi elnök a legnagyobb hibát. Vajon akkor, amikor elmulasztott kezet nyújtani a legyőzött, de mintegy 5 milliós támogatottságot élvező Ahmed Shafiknak, vagy amikor igyekezett nem tudomást venni az utcára vonuló elégedetlenkedőkről?

Egy azonban biztos: még ha nincs is teljesen konkrét forgatókönyv Murszi távozására, a nép bizalma most ismét a Mohamed Hussein Tantaui marsall vezette katonaságban van. Hiába kacsingat feléjük a jelenlegi elnök is, a katonák kijelentették, hogy bármi történjen is, ők „csak a nép érdekében” cselekednek.