Míg a belvárosban békésen folynak a tüntetések, a külső negyedekben hét halottról és mintegy hétszáz sebesültről számolt be az egészségügyi minisztérium. A forgatókönyv hasonló a Mubarak távozását jelentő, két évvel ezelőtti megmozdulásokhoz, a díszlet azonban teljesen más. A Tahrír téren most a Tamarod nevű mozgalom toborozza a népet, amely a szervezők szerint vasárnapra mintegy nyolcszázezer főre duzzadt. A korábbi fesztiválra hasonlító tüntetésektől eltérően most a férfisorok mellett csak elvétve találhatók egész családok és nők.
„Ez most nem olyan, mint a forradalom, a helyzet sokkal kiszámíthatatlanabb” – figyelmeztet a térre menet Gamel Abdel-Nasser Ezzat, 42 éves informatikus cégvezető. Tulajdonképpen nem tud világos választ adni arra, hogy miért lenne a forradalom után demokratikusan megválasztott kormány veszélyesebb, mint egy magát hrminc évre a hatalomba betonozó Mubarak-rezsim. Ettől függetlenül a véleményben sokan osztoznak. Az elnök szerdai évértékelő beszéde, amelyben főképpen a múlt rezsim maradványembereit, Egyiptom külső és belső ellenségeit okolta a mostani, „lidércnyomást” idéző történésekért, érezhetően csak olaj volt a tűzre a térre vonuló tüntetőknek.
„Murszi egy hazudozó. Szabadságot és stabilizációt ígért, de csak a Muzulmán Testvériség parancsait hajtja végre” – kiabálja a Tahrír tér elkordonozott bejáratánál a harmincéves könyvelő, Tamer Madany és a vele együtt tüntető haverok. Tamer a kormányzati szektorban dolgozik, és ahogy mondja, most nagyobb a korrupció, mint korábban, Mubarak alatt volt.
A tüntetők nincsenek jó kedvükben, és ezt a puritán kiegészítők is mutatják: hiányoznak a gúnyos transzparensek, plakátok, gázálarcok és más életmentő vásári portékák. Csak egy „Kifelé!” felirattal ellátott piros nyakbaakasztót osztogatnak fillérekért, de néhol ingyen is a téren és környékén.
Tízmillió ember akarja, hogy lelépjen, mert a gazdasági helyzet sokkal rosszabb, mint azelőtt volt. Ez az elnök eladja az egész országot” – fejtegeti Ibrahim, 19 éves kereskedelmi tanuló. „Nincsen víz, nincs áram, nincs munka, és az elnök meg sem hallgatott minket, mondja mellette Engy Bolez, a 27 éves mérnöklány. Arra a kérdésre, hogy mi az elképzelés az elnök távozása esetén, viszont már azért sem tud válaszolni, mert hirtelen üdvrivalgás tör ki a katonai helikopterek megjelenésére. A hadsereg teljes készültségben van. A tankok a város több pontján, az elmúlt hónapokban kiépített bázisok sorompójánál menetkészen állnak, így a Tahrírról a Rabaa Al-Adawiya mecset felé vezető Október 6. sugárúton is több ponton.
A mecsetnél a Muzulmán Testvériség hívei gyűltek össze, szemre mintegy kétszázezresre becsülhető számban. El kell ismerni, hogy a három biztonsági kordon és motozás után itt veszélytelenebbül lehet haladni, mint a téren. Ezt közülük többen ki is hangsúlyozzák, amikor a másik táborra nézve előnytelen nyilatkozatot próbálnak kicsikarni belőlünk. Ahmed Mahmoud, a 39 éves kereskedelmi menedzser szerint a szabad áthaladás arra lenne bizonyíték, hogy az iszlám nagy tiszteletben tartja a nőket. A biztonsági ellenőrzésre kivezérelt hölgyeken kívül azonban a mecset körüli tömegben sem nagyon vannak nők.
A mecset előtt felállított színpadra a „Nem a pozícióért, hanem az iszlámért dolgozik” mondatot írták, a transzparenseken pedig a Murszi elleni propagandát egyértelműen a médiának és a nyugati érdekeltségeknek tudják be. Murszi demokratikus választásokkal került az elnöki székbe, hát ott is kell maradjon még három évig. Ezt kellene megérteniük az egyiptomiaknak, úgy, ahogy megértik a nyugati demokratikus országok állampolgárai is” – mondja Mohammed Ezzat, 37 éves kereskedelmi dolgozó, aki a köré sereglőkkel együtt azt gondolja, hogy az ország gazdasági helyzete ugyanolyan, mint Mubarak idejében volt, sőt, lassan minden szektor stabilizálódik.
Mivel a két tábor láthatólag szögesen ellentétes véleményen van az ország helyzetéről, sok a spekuláció arról, hogy mikor követte el Murszi a legnagyobb hibát. Vajon akkor, amikor elmulasztott kezet nyújtani a legyőzött, de mintegy ötmilliós támogatottságot élvező Ahmed Shafiknak, vagy amikor az utcára vonuló nép hangját nem hallotta meg.
Egy azonban biztos: még ha nincs is teljesen konkrét forgatókönyv Murszi távozására, a nép bizodalma most ismét a Mohamed Hussein Tantávi vezette hadseregben van. És hiába kacsingat feléjük a jelenlegi elnök is, a katonák kijelentették, hogy bármi történjen is, ők “csak a nép érdekében” cselekednek.
http://nol.hu/kulfold/az_elnok_nem_akarta_meghalani_a_nep_hangjat-1397299