‘A katonaság és a nép egy’ – Helyszíni beszámoló Kairóból

Haragot, undort és közömbösséget lehetett leolvasni a kisteherautót körbeálló emberek arcáról, akik egyáltalán nem érezték, hogy a beszéd hozzájuk szólt volna, és többnyire már a közepén elvesztették az érdeklődésüket. Egy csapat fiatal úgy vezette le a feszültséget, hogy felmászott a palota köré vont acélszerkezetű barikádra, és ritmusosan ugrálni kezdett. Őket perceken belül több ezren követték, amivel fülsüketítő hangzavar keletkezett.

„Ez a pasas csak félre akar vezetni minket. Teljesen úgy viselkedik, mintha nem a Földön, hanem a Marson élne” – horkant fel a hátunk mögött Mohamed Adil fiatal reklámszakember. Véleményét teljes mértékben osztotta a banki pénzbehajtó hölgy, Doua, és körülötte sokan mások, akik mind hozzátették, hogy ez a beszéd semmit sem változtatott a tüntetők véleményén. Az elnök szemükben nem több, egy „kacsa, akinek a hápogására nem is kell odafigyelni”, és hogy most már tényleg itt maradnak addig, amíg le nem mond. „Mubarakot is leváltottuk, őt is le fogjuk váltani”, mondták, kizárva minden kompromisszum lehetőségét. Az elégedetlenséget a beszéd tartalmán felül a stílusa és az az arab nyelvben érezhető szóhasználat váltotta ki, amellyel az elnök a saját legitimitására és a január 25-i forradalom vívmányaira hivatkozott.

A tüntetők tisztában vannak vele, hogy a „második forradalomnak” ettől a pontjától kezdve bármi megtörténhet, mert az elnököt csak erővel lehet majd elmozdítani a helyéről. A erőszak előjele volt kedd este, hogy a Gizában a Muzulmán Testvériség melletti tüntetők tüzet nyitottak az elnökellenes demonstrálókra. Az összetűzésben hét ember sebesült meg.

Bár a Muzulmán Testvériség maga is jelezte, hogy egyes vandálok a nevükben készülhetnek erőszakos cselekedetekre a Tahrir téri és az Etihadijja tüntetők ellen, az utóbbiak a helyi televízióban nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján azt gondolják, hogy nem Mubarak, hanem a testvérek és maga Murszi felelős a 2011. januári forradalomban elkövetett öldöklések egy részéért. A kerületben lakók elmondása szerint a Raba’a Al-Adaueja téren, az elnök mellett demonstrálók között most is sok a külföldi, akiket a testvérek hívhattak az országba az elmúlt hetekben. „Az már látszik, hogy nem fognak békével távozni” – mondja egy értelmiségi külsejű férfi. Mint kiderül, a Heineken helyi gyártású alkoholját árulja, de emellett egyiptomi filmsorozatban is játszott már. A rendőrség által egy kairói lakásban leleplezett bombagyárról azt gondolja, hogy a testvérek körüli érdekcsoportok Líbiából csempésznek fegyvert Egyiptomba.

A külföldi radikális csoportoktól való általános elhatárolódást fejezi ki Ahmed harmincéves mérnök nyilatkozata, aki szerint az erőszakot alkalmazó vagy erőszakot szító emberek nem muzulmánok. „A mi vallásunkban minden erőszak tilos.” A tüntetők védelmére kedden a katonaság és a rendőrség is nagy erőket vetett be. Az egyfolytában köröző katonai helikopterek mellett minden helyszín előtt páncélozott rendőrautók álltak, és több biztonsági kordont vontak. „Elkerítettük a helyszíneket, és az a cél, hogy biztosítsuk, a táborok ne vegyülhessenek” – mondta a palotához vezető sugárútra kivezényelt rendőrosztag parancsnoka.

Az itteni tüntetők annyira biztonságban érezték magukat, hogy egyes családok éjjel egykor is csecsemőkkel sétáltak a tömegben. Az emberek nem félnek, mert egy célért jöttek ide, mondja a Mitsubishinál dolgozó Hani hazafelé menet, akit egyébként eléggé összekevertek az események. Szerinte az elnök vagy akkor fog távozni, ha az emberek beszüntetik a munkát, vagy akkor, amikor a katonaság átveszi a hatalmat. A hadsereggel való teljes azonosulást nem fejezheti ki jobban az a mondat, amit többektől is hallottam: „A katonaság és a nép egy”.