Az EU támogatása ellenére növekszik a jövedelmi különbség a Földközi-tenger két partja között, ami a tömeges elvándorlás egyik fő oka. Az euromediterrán csúcson új javaslatokat fogalmaztak meg ennek csökkentésére.
Magyar Hírlap, 2005.11.30.
Némi enyhülést látszott hozni a bevándorlók eddigi kezelésében a spanyol és francia miniszterelnök rabati látogatása, amely a marokkói függetlenség 50. évfordulójának ünneplése mellett a tömeges bevándorlás problémájára is kereste a választ. Az El Mundo napilap egyik karikaturistája asztaliteniszként ábrázolta a helyzetet, amelyben a gibraltári szoros két õrzõje próbálja a határnál sorakozó embereket a másik «térfelére» juttani… Bár a spanyol diplomácia nagy erõfeszítéseket tesz a bevándorlásügy finanszírozása érdekében, az igyekezet egyenlõre több akadályba ütközik, ahogy azt a hétfõn lezárult euromediterrán csúcstalálkozó részleges sikertelensége is mutatja. Igaz, bevándorlásügyben legalább már született ötéves munkaterv. A javaslat lényegében megegyezik azzal, amit Franciaország, Spanyolország és Marokkó ajánlott megoldásként. Vagyis kétoldalú megállapodásokat kell kötni az elvándorlók visszafogadására az afrikai országokkal, a jelenséget «globálisan és integráltan» kell kezelni, meg kell teremteni a legális bevándorlás feltételeit és kímélni kell az érintettek életét. Másik célkitûzés szerint az EU és a tíz arab ország közötti szabadkereskedelem 2010-ig való kialakítása segítené a politikai stabilitás, a szabadság és a biztonság megteremtését. Erõsen kérdéses azonban, hogy elfogadják-e a déli országok az északiak elképzeléseit. Rossz jel, hogy a líbiai, a jordániai, az egyiptomi, az algériai, a marokkói, az izraeli és a szíriai elnök nem vett részt a barcelonai csúcson. Bár most igen kevés a befektetés, mégis Európa a térség legnagyobb kereskedelmi partnere, és anyagi támogatója: 2005-ben 850 millió euró támogatást és kétmilliárd euró kölcsönt nyújtottak. Mindennek ellenére a Földközi-tenger két partja között a különbség csak növekszik: az elsõ barcelonai csúcs idején, 1995-ben 10:1, ma 15:1 az arány a jövedelmeket illetõen. Ennek egyrészt az az oka, hogy a maghreb országoknak csupán 1,3 százalék jut abból a pénzbõl, amelyet az EU a fejlõdõ országoknak juttat, másrészt a segélyezés több szinten akadozik: mind a korrupt és autoritárius rendszerek miatt, mind azért, mert a pénzt feltételekhez kötik. Komoly problémát jelent az is, hogy az arab országok közötti kereskedelem elenyésző az Európai piacra juttatott termékekhez képest. A társadalmi párbeszédet pedig a közelmúlt terrortámadásai, a kelet-szaharai kérdés, a palesztin-izraeli konfliktus terheli.
Rajacic Ágnes szociálantropológus, Madrid