A politikai amnézia kezdetét vetítik előre a madridi megemlékezések a terrorizmus áldozatairól. A pártok igen sajátosan értelmezik a terrorizmust, nem kímélve még a két évvel ezelőtti, 191 ember halálát okozó merényletet sem.
Magyar Hírlap, Rajacic Ágnes
Két éve az Atocha pályaudvarra befutó vonatok felrobbantása egy újfajta – az ETA baszk terrorszervezet három évtizedes tevékenységénél összehasonlíthatatlanul nagyobb – veszély jelenlétére döbbentette rá a spanyolokat, akik minél hamarabb tudni akarták az igazságot a támadók kilétéről. A támadás legtöbb tettese a rendőrség szerint valóban kézre került, de a bizonyosság, amely az ügyet lezárná, a politikusok miatt a mai napig késik. A tetteseket az ellenzék szerint tovább kell keresni, legalábbis addig, amíg a jelenlegi szocialista kormány meg nem bukik.
A 2004-es választásokba belebukott Néppárt (PP) három héttel ezelőtt a szocialista kormány terrorizmuspolitikája ellen szervezett tüntetést, amelyen több mint százezren vettek részt. A párt szerint helytelen, hogy a szocialisták bármiféle tárgyalásokat kezdjenek az immár összeomlóban lévő ETA betiltott politikai szárnyával, a Batasunával. Ez az ellenzéki követelés viszont, úgy tűnik, a felejtés tényleges kezdete: az interneten is olvasható dokumentumok szerint 1998-ban még Aznar miniszterelnök is engedélyezett tárgyalásokat a szervezettel, amelyet ráadásul egyik beszédében megengedően “Baszk Felszabadító Mozgalomnak” nevezett. A múltbeli tetteket most a párt a legkülönbözőbb nyilatkozatokkal próbálja cáfolni, és tagadja, hogy képviselői valaha is egy asztal mellé ültek volna a terroristákkal. Mivel Mariano Rajoy mostani pártelnök miniszteri posztot foglalt el az akkori kormányban, a szocialisták nehezen hiszik, hogy nem tudott a párbeszédről, és cinikusnak tartják, hogy fő bűnnek tartja a mostani békekezdeményezéseket.
Múlt szombaton emlékeztek meg a 2004. március 11-dikei terrortámadás áldozatairól. A tragikus esemény és politikai következményei (a Néppárt az ETA elleni mozgósításba bukott bele) után meglepően hangzottak a szónoklatok. A PP elnöke ugyanis tovább fűzte az eddigi összeesküvés-elméleteket. A sok változat egyike szerint nem igaz, hogy a támadást az al-Keida által buzdított, Spanyolországban élő iszlám fanatikusok követtél volna el. Egy másik teória szerint a szocialista párt a nemzetbiztonsági hivatalon keresztül hamis információt juttatott el az akkori kormánynak(!) a terroristák kilétét illetően, és ez okozta volna a PP bukását. Ez a magyarázat azért valószínűtlen, mert a PP akkor már nyolc éve tartotta felügyelete alatt a mindenkori kormány alá tartozó intzéményt. A legmerészebb ultrajobbos elképzelés szerint pedig egyenesen az akkori ellenzék és az ETA követte volna el összefogva a merényletet.
A terrorizmus gerjesztette félelem politikai felhasználása minden jel szerint fittyet hány egy, még a madridi merénylet előtt kötött egyezményre, amelyet a szocialisták és a Néppárt kötött, s amely arról szól, hogy a terrorizmust egyikőjük sem fogja pártpolitikai célokra felhasználni. Egyezmény ide vagy oda, a terrorizmus napirenden tartásának politikai előnyei vannak, hiszen a bizonytalanság bizonytalanságot teremt, és valakinek mindig meg kell védenie a rossztól. Azt viszont még nem lehet megjósolni, hogy mekkorák lesznek a terrorizmus ilyesfajta kihasználásának társadalmi kárai.