Budapesten egy szír férfi nemi erőszakot követett el egy magyar nő ellen. A bűntettet a híradások és a hatóságok is kiemelten súlyos ügyként kezelték, és az elkövető akár nyolc év börtönt is kaphat tettéért.
Átlátszó.hu, 2017.01.06.
Örülök, hogy nőtársam ki tudott szabadulni az elfajult helyzetből, de azért őszintén meglepődtem azon a gyorsaságon, ahogy a hatóságok az ügyet intézték, és adták át a sajtónak. Az áldozatnak nem biztos, hogy jót tett a sajtó, de az elkövető már előzetesben van, és ez nagyszerű eredmény!
Nagyszerű, hogy a hatóságok és a környezet minden kétkedés nélkül hitelt adtak a hölgynek, és elhitték, hogy amit mond, az igaz. Nem azt tanácsolták neki, hogy „borítson rá fátylat és ugyan, felejtse el ezt a kis kellemetlenséget”, illetve, hogy „próbálja meg békésen tisztázni az úrral a helyzetet”, mivel hogy önszántából ment bele a kalandba.
Nagyszerű, hogy nem küldözgették őt jobbra és balra a rendőrségről azzal, hogy hozzon orvosi papírt a külsérelmi nyomokról, vagy nevezzen meg két, az esetnél jelenlévő tanút, amely feltételek rendelkezésre állása esetén, megalapozott vádat lehet emelni.
Evidensnek vették az áldozat szavát, így nem neki, hanem a gyanúsítottnak kell majd az ártatlanságát bizonyítania, akárha Spanyolországban vagy Amerikában történt volna az eset.
Szilveszterkor hatalmasat fejlődtünk a nemi erőszak kezelésében.
Mert a rendszer a mindennapi estekben nem így működik. Akkor, amikor az elkövető nem szír, nem bevándorló, és éppen nem Szilveszter van. Hanem mondjuk magyar, ismerős, családtag, vagy éppen munkatárs.
A mindennapi esetekről a női civil szervezeteknek nagyon sok dokumentumuk van. Ezt az esetet én, és sok nőtársam is átélte már.
Az általánosan elfogadott számadat szerint Magyarországon több, mint 400 000 nő, a 15 évesnél idősebb nők 9 százaléka már volt nemi erőszak áldozata, melyen belül a legtöbb a családi erőszak.
És vajon mennyi ebből a lefolytatott büntetőeljárások száma? Évi 200-300 eljárás, míg a kutatások szerint évente százszor ennyi nemi erőszak történik. Az eseteknek körülbelül a 10 százalékát jelentik fel, az elkövetők túlnyomó része büntetlen marad. Csak ennyi esetben mer az áldozat a hatósághoz fordulni, és nem eltántorodik, mert félti az állását, mert a környezete lebeszéli, vagy egyszerűen, nem pártolja.
Nehéz elképzelni, hogy ez igaz, amíg meg nem történik velünk. De abban a talajvesztésben, amit akkor érzünk, valójában nincsen fogódzó. Hiányzik a hozzá értő személy, aki védettséget nyújthat, aki nem az áldozat életét nehezíti meg azért, mert beszélni mert.
Aki a pszichikai erőszak, zsarolás és kényszerítés hallatán nem azt mondja elsőre, hogy „ez nehezen lesz bizonyítható”. Akinek az ítélete megtámadhatatlan az összezáró munkaközösségekkel, az ügyet normalizálni akaró ismerősökkel és intézményekkel szemben.
A közelmúltban készült felmérés szerint, harminchárom európai ország közül Magyarországon fordulnak a legkevesebben a hatóságokhoz nemi erőszak miatt, mert nálunk bíznak a legkevésbé az igazságszolgáltatásban.
Vajon akkor is tudunk javítani ezen a statisztikán, ha nem szírek és bevándorlók az elkövetők?
http://vilagterkep.atlatszo.hu/2017/01/06/szilveszter-ota-mar-jol-kezeljuk-a-nemi-eroszakot/
