Tahrir tér, pénteken kora este

– A forradalom javaslatát.

– Pár százezren, esetleg egymillióan lehetnek a téren ma. Mennyire képviseli vajon ez a javaslat az egyiptomiak akaratát? És milyen eljárással kívánják ezt a javaslatot elfogadtatni?

– Ez a több százezer vagy egymillió ember a legfontosabb. A munkát már két éve megkezdtük a Változásért Nemzeti Koalíció szervezetével, amelynek székházát éppen a múlt héten gyújtották fel a rendőrök. Könnygázzal füstöltek ki minket, az épület is meggyulladt. De Hoszni Mubarak alatt már megtanultuk, hogyan kell gyorsan menekülni, úgy, hogy a legfontosabb dolgokat se hagyd ott. Most a háztetőn kellett egyensúlyoznunk a számítógépekkel. Szóval, két éve is láttuk, hogy az emberek nem ismertek más politikai tényezőt Mubarakon kívül, nem volt politikai tudatuk. Akkor kilenc pontot kívántunk megváltoztatni az alkotmányban, amihez hárommillió aláírást gyűjtöttünk össze. Ebből hét pontot fogadtattunk el; ezek a szólásszabadságra és általában a polgári szabadságjogokra vonatkoznak. Ezzel a kampánnyal nekünk már Mubarak alatt sikerült megtörnünk az emberek félelemérzetét. Aztán kitört a forradalom…

– Februárban még mindenki biztos volt abban, hogy a jól megszervezett civil koalíció megfékezi majd a katonai tanácsot. Tévedtek-e ebben?

– Az biztos, hogy a februárban megbízott Saraf-kormány kudarcot vallott: nem javítottak az emberek életkörülményein, és nem tartották be az ígéreteiket. De mi is tanulunk a hibáinkból. Az elmúlt pár napban minden megváltozott. Év eleje óta több tucat új párt alakult, mindenki jött a saját elképzelésével, de aztán egymás ellen fordultunk. Pedig nem egymás ellen kell harcolnunk. A legfőbb célunk az új alkotmány demokratikus kialakítása. Minél hamarabb egy olyan kormányt kell alakítanunk, amely képes egyezkedni a katonai tanáccsal. Az ő dolguk lesz eldönteni, mikor legyenek a választások, és hogyan alakítsák meg az alkotmányozó tanácsot.

– De mi lesz a választásokkal? Ilyen káoszban tartják meg?

– Nagy visszalépés lenne, ha erőszak közepette kerülne sor a választásokra. Semmi sem tudná garantálni, hogy a jelen körülmények között az eredmények megbízhatóak lennének. A Muzulmán Testvérek és az Nemzeti Demokratikus Párt (a Szadat-Mubarak-féle állampárt – a szerk.) kivételével minden politikai erő felhagyott a kampánnyal, mert kint vannak a téren. Javasoljuk, hogy a választások harmadik fordulóját tartsuk meg először, ennek kevesebb súlya van, hiszen csak 32 parlamenti helyről szól. A fennmaradó ötvenmandátumos és a százmandátumos szavazásra később kerülne sor. Először megválasztjuk a miniszterelnököt, aztán beterjesztjük a javaslatokat és a nemzeti prioritásokat. Újra kell szervezni a rendőrséget, vissza kell állítani a közbiztonságot, és létre kell hozni az alkotmányozó testületet. Ezek a mérföldkövek jövő júliusig.

– A demokratikus folyamatban nem az lenne-e a lényeg, hogy a miniszterelnököt is kimutathatóan a többség válassza meg a nyertes pártból vagy koalícióból? Másrészt honnan tudják, hogy az alkotmányozó testületben a megfelelő emberek foglalnak majd helyet?

– A miniszterelnök személyére a jelenlegi politikai erők, a Tahrir térrel egyetértésben terjesztik be a neveket. Az alkotmányozó bizottság számára a nép csak a kritériumokat fogja meghatározni. A jelenlegi politikai pártok az új kormánnyal együtt majd szépen megegyeznek ezekben a kérdésekben.

– Milyen pártokat lát esélyesnek és milyen koalíciók alakultak eddig?

– Legalább három politikai tömörülés van. Az egyik a Demokrata Koalíció, amelyben a Muzulmán Testvérek, a liberális El Wafd, és a baloldali Tagama pártok tömörülnek. Az Egyiptomi Koalícióban az újonnan született szociáldemokraták és a Kommunista Párt talán a legerősebb, a Folytatódó Forradalomért koalícióban is több tucat párt foglal helyet. Ezek közül többen közös listát állítottak már fel.

– Említette, hogy a Muzulmán Testvéreken és a Nemzeti Demokrata Párton kívül más már nem nagyon kampányol. Ez azt jelenti-e, hogy amennyiben a választásokat az eredeti feltételek mellett tartják meg, akkor ők a biztos befutók? És a Muzulmán Testvérek bevezetik a sáriát (az iszlám jogot – a szerk.), ahogy Európában feltételezik?

– Engem nem aggaszt, hogy ki fog nyerni. Ebben az országban már olyan társadalmi ellenőrzés van, hogy az emberek egyszerűen bármikor leszavazhatják a pártokat. Legközelebb az alkotmány megszavazásánál tehetik ezt meg. Nekünk most az a dolgunk, hogy mérföldköveket állítsunk fel a hatalom számára. Én is a Muzulmán Testvérektől indultam, pedig nem vagyok gyakorló muszlim.