Kora délután a a Raba’a al-Adavija mecset felől a Köztársasági Gárda főhadiszállása felé igyekvő tüntetőkre nyitott tüzet a rendőrség, itt legalább négy ember halt meg. Ezután a Murszi mellett tüntetők egy csoportja a Tahrír tér felé vette az irányt, és az Október 6. hídon ütköztek meg az ellenzékkel. Éjfél előtt pedig a Maspero negyedben, ahol az állami televízió épülete található, már legalább egy halottról és 66 sebesültről adott hírt az egészségügyi minisztérium.
A Raba’a al-Adavija mecset és a Köztársasági Gárda főhadiszállása között, mintegy három kilométeres egyenes útszakaszon, este már békés tüntetők járkáltak fel-alá. A helyszín azért fontos, mert az emberek tudomása szerint itt tartják őrizetben Murszi elnököt, akit a tüntetők az elnöki székben akarnak viszontlátni. A mecset előtt felállított emelvényen kívül nem volt máshol pódium, és vízárust is csak elvétve lehetett találni. Mivel a testvériséghez közeli tévécsatornákat a katonaság pár napja bezáratta, az emberek kifejezetten örülnek az újságíróknak. De többeknél látni furkósbotot.
A gárda főhadiszállása előtt találtunk rá Esszamra, aki elmondása szerint két tüntető barátját vesztette el itt délután. A fiúnak teljesen elment a hangja, de azt suttogja, hogy Mohamed Alival és Ali Ibrahimmal az első vonalban voltak, békés szándékkal. Éppen Mahmoud-nak segített volna a gáz okozta könnyeket letörölni, amikor puskalövés érte a fején. „A különleges rendőrosztag tüzelt, a hadsereg csak a levegőbe lőtt”. A körülötte állók mind azt mondják, hogy „itt fogunk maradni, amíg Murszi visszajön. „Vajon Európában elfogadnák azt, ha félretolnak egy demokratikusan megválasztott elnököt?” kérdezik, és nem úgy néz ki, mintha hajlandók lennének elfogadni bármilyen alkut az elnök visszahelyezésén kívül. Mamdouh, egy harmincéves gyógyszerész elmondja, hogy mindez a katonaság műve, akik félre akarják vezetni a népet. Sérelmezi, hogy ezt ráadásul az elhallgattatás eszközeivel teszik.
Ahmed Helmy matematikatanár elmondja, hogy „a médiánkat elhallgattatták, a mecset előtt minden külföldi telefonhívást lekapcsoltak. „Hol van itt a szabadság? Meg akarnak ölni minket, úgy hogy senki sem látja. Pedig mi senkit nem akarunk bántani.” Ő eredetileg nem is Murszira szavazott volna, hanem Hazim Abdu Ismailre, aki Murszinál szélesebb látókörű sejk, de őt az édesanyja amerikai állampolgárságra miatt végül nem jelölhették.
„Hol van a szavazatom? Én nem szavaztam Sziszire”, mondja Ahmed Youssouf Mohamed, negyvenéves, a turisztikai szektorban dolgozó férfi. Mindenki a demokratikus eszközökre hivatkozik, és cáfolják azokat a híreket, hogy az elnök ki akart volna menekülni az országból, vagy hogy a Muzulmán Testvérek fel lennének fegyverkezve.
Egy, a földön ülő fátyolos hölgy, akinek a férje és a gyerekei is a katonaságnál dolgoznak, azt mondja, hogy az egész család Sziszi ellen van, és hogy ő megutálta az Al-Azhar, az muzulmán vallási intézmény vezetőjét, mert háttéralkut kötött a katonasággal. A megszólalók észérveket sorakoztatnak fel, de közben az az általános meggyőződés, hogy az elnök elleni puccs a külföldi államok műve is, mert Murszi nem szolgálta őket megfelelő hűséggel.
„Sziszi beavatkozása megosztotta a döntéstől az egyiptomi népet. Itt maradunk, amíg Murszi vissza nem jön. A legvégső megoldás az, hogy betörünk a gárda épületébe, vagy ha kell, itt fogunk meghalni”, mondja egy fiatal tüntető, Mohamed Badie, a testvériség vezetőjének kora délutáni szavait visszhangozva.