Ramadan whiskyvel
K., az éppen a Ramadánt ünneplő marokkói barátom ma fél üveg whiskys-kólát hajtott le vezetés közben. Így értünk a Bois de la Cambre bejáratához, oda, ahol a Louise avenue átvált egy egyirányú, három sávos erdei útra. Lekanyarodtunk, majd kis idő múlva, K. észrevette, hogy nem jó az irány. Nem az erdő felé kellett volna jönni, mert itt szembe jönnek az autók. Teljesen szembe.
Gyors mozdulattal visszakanyarítja a kormányt, és a szélső sávban igyekszik visszavezetni a leágazáshoz, ami ekkor már mintegy 70 méternyire van.
A rémült csendet a rendőrautó szirénája szakította félbe. Ketten szálltak ki belőle, velük egy időben K. is mellőlem, de őt rögtön visszaparancsolták a kocsiba. Sokat tettünk meg a forgalommal szemben, és a rendőrök hangneméből is biztos voltam benne, hogy azonnal elveszik a jogosítványát. Ehhez képest…
- Papírokat, vezetői engedélyt! (Marokkói útlevél)
- Ivott?
- ….egy kicsit. (A szonda nem kerül elő).
- Maga tudja, hogy ez egy egyirányú út? Majdnem frontálisan kapott szembe valakit!
- … rendkívül sajnálom. Ilyen még nem fordult elő.
- A hölgy ivott?
- Nem.
- Akkor cseréljenek, helyet, a hölgy vezet. Ez volt az utolsó, hogy így közlekedett!
És mehettünk! Egyszerűen nem hittem a fülemnek.
Miközben én kiabálással behajtottam az elmaradt büntetést, azon évődtem, hogyan lehetséges az, hogy a belga rendőrségnek nem kell az az ötszáz euró? Hogy ilyen alkalmat kihagynak a bírságolásra? Valószínűsíthető-e, hogy a belga rendőrség elnézőbb a marokkóiakkal a Ramadan alatt, vagy ez csak az én tévképzetem.
________________________________________________________________________________________________________
Megvettük a fát, leöltük a kecskét
Nem kellett a kettő között választani, szerencsére. A kecske ünnepe (Aïd el-Kebir) három hete volt, de több vita volt róla Brüsszelben, mint a Karácsonyról. A Karácsony hivatalos szünnap az iskolában, ezzel tehát nem is lenne probléma. A gond ott kezdődik, hogy az Aïd meg nem az. Pedig Belgiumban a három nyelvi közösség ünnepeiből tömérdek ünnepnap jön össze, mért ne adnánk hozzá ezt is? De ebben az esetben, a megoldását a tanárok lelkiismeretére bízták. Ebből lett aztán a káosz.
A kecske ünnepe éppen hétfőre esett, és minden muzulmán gyerek “családi okok” miatt hiányzott. A kemény laikus tanár ezt figyelmeztetővel nyugtázta, az ateista típus, “egyik vallás olyan, mint a másik” elven, szemet hunyt. A túlbuzgó demokraták pedig még a Karácsony helyett is csak “iskolai szünetet” kezdtek emlegetni, hogy ne sértsék a vallási érzékenységet. Képzeljük el, hogy milyen kép rögzült a gyerek fejében: a matektanárt nem érdekli, hogy hiányzom, a töri tanár beír, az irodalom pedig a “szünnapi tevékenységekről” tart előadást.
Másik probléma is volt. Nálunk ugye a nem hívők is állítanak fenyőfát, maximum angyalka nélkül. A díszek színén kaphatnak hajba. A muszlimoknál viszont élesben megy a vita arról, hogy miért kell megölni a kecskét. A ‘sunnát’, vagyis az Isten által ajánlott cselekedetet kell ünnepelni, Ábrahám nyomdokain? Õ teljes alázattal, kész volt Izsák fiát áldozni, amire az Isten hirtelen megkegyelmezett. A komolyan hívők szerint a kecskeölés ma is Allahnak tetsző cselekedet. A vérontást viszont már sok fiatal ellenzi. “Egyébként – írja egy muszlim blogger – ha Allah minden gondolatomat látja, minek kell még áldozatot is bemutatni?”. Bármennyire is fontos a rituálé, az állat szenved, amíg csorog a vére. Egyesek szerint az áldozat csak annyira igazolható, mint a sportvadászat. Főleg ha azt nem a vágóhídon, hanem a fürdőkádban mutatják be…
Az otthoni vágást elkerülendő, Charleroi polgármestere, idén megállapodást irt alá a vágóhíddal, bár “az áldozat a föderális törvényekbe ütközik”, tette hozzá. A vágóhíd viszont hétfő helyett csak keddre vállalta a munkát, a muszlimok így a – Karácsonyra díszített- városháza előtt protestáltak. Namurben, a vágóhíd sms-ben értesítette a családokat a kecske állapotáról.
A pazarlás szigorúan tiltott, minden fölös falatot a szegényeknek kell juttatni. De a fogyasztói világban a szegény családok is nagy kecskére áhítoznak, és banki kölcsönt vesznek fel az ünnepre. Ezért ajánlja Tariq Radadan, hogy a kecskeölést a szegényeknek küldött csomaggal lehet helyettesíteni.
Karácsonykor hányan küldünk csomagot a szegényeknek?
Abdennahi, a láthatatlan jelölt
…aki bevallása szerint azért választotta a kormányzó kereszténydemokrata flamand pártot, mert ez az egyetlen párt amely a választási listájára vette. Mohammed, a választási plakátokon csak „M.” a kerületi jegyzékben meg „Manu”, Belgiumban született, tüdőmérgezésben meghalt bányász apa és írástudatlan anya gyermekeként. Kis termetű, sok nyelvet beszél, és rendkívül találékony.
Három évvel ezelőtt nem is a helyért indult, hanem hogy a “leszorítsa” a szélsőjobbot. A többit, mint mondja, „magasról leszarta”. A választási plakátokra rá se tette a fotóját, mert a kép helyett „inkább az üzenetet akarta közölni”. Csak egy felfelé fordított, hennázott tenyeret és egy fekete és egy fehér kéz fogást nyomtatott a papírra.
Amint a plakátok kinn voltak, szabadságra ment. Nemsokára hívták telefonon, mert rosszul írta ki a párt nevét a plakátokra: Humanista Demokrata Központ helyett Humanista Demokrata Jobb-ot. Visszajött tehát, és kijavította. Mert utálja a borotvált fejűeket.
Ha most rá szavazol, nemsokára biztosítva lesz Neked:
- egy délután csak nőknek minden brüsszeli uszodában
- minden temetőben külön részleg a muzulmánoknak
- minőségi flamand oktatás
- segély azoknak a bevándorlóknak, akik flamand iskolába íratják a gyerekeket.
A muzulmánok balra szavaznak, és kétharmaduk nem is vallásos
Egy nemrég készült felmérés szerint a politikai pártoknak még nincsen kimondott stratégiáik a muzulmán választók megnyerésére. Egy rövid séta a brüsszeli regionális választási plakátok között, akár a Molenbeek negyedben, akár a központi Ixelles-ben, éppen ennek az ellenkezőjéről győz meg. A június 7-i választásokon a pártok harcolnak a muzulmán voksokért. Így politikai tényezővé válhat az etnikum.
Az EU-s bürokraták által is kedvelt Ixelles negyedben, a Jean-Jacques körúttól a Flaget térig elénk tárul az egész politikai paletta. Elviselhető méretű plakátok csüngnek az üzletek kirakatából, furgonokról, hirdetőtábláról, minden lehetséges felületről. Az üzenet egyszerű : arckép, név és párt, abból is elsősorban a Szocialista Párt, a Reform Mozgalom, és a Humanista Demokraták (valójában kereszténydemokraták). Ezúttal azonban nemcsak a pártok tarkasága feltűnő, de a jelölteké is. A belga nevek meglepő gyakorisággal keverednek a marokkói és a török családnevekkel…
A belgák többsége szerint ez természetes. 2007-ben a muzulmán szavazópolgárok a szavazatképes francia nyelvű közösség 7,5%-át tették ki, Brüsszelben már 11, 98%-ot. A növekvő arányszámon túl, messze ők adják a legfiatalabb választópolgárokat a 25 és 32 év közöttiek korosztályában. Míg a más vallásúak, katolikusok vagy ateisták között ez a sáv nem haladja meg a választópolgárok 23%-át, a muzulmánoknak a harmada fiatal, “hosszú pályás” választó.
A legutóbbi parlamenti választásokon a muzulmánok inkább balra szavaztak, a szocialistákra 43%-ban, a kereszténydemokratákra 18,7%-ban. A tradicionális értékek a felmérés szerint nagy szerepet játszottak a kereszténydemokratákra leadott szavazatokban, hiszen ez a párt a vallásos identitásra épült, és a muzulmánok inkább adják a szavazatukat akár a katolikus hitre is, mint az agnosztikusokra. A szocialisták mégis abszolút hegemóniát élveznek a muzulmán szavazók körében, és ez a párt laikus ideológiája miatt nehezen értelmezhető. Magyarán, nem lehet a vallással magyarázni azt, hogy egy muzulmán miért szavaz a szocialista pártra.
A kutya ott van elásva, hogy a 2007-ben megkérdezett muzulmán választóknak csak a harmada volt praktizáló (mecsetbe jár egy héten legalább egyszer), a fennmaradó kétharmad egyáltalán nem vallotta magát vallásosnak! Minden hiedelemmel ellentétben, a vallás tehát nemigen magyarázza meg a muzulmánok politikai választását. A szociális helyzet már többet árul el. A legtöbb Maghrebből (Észak-Afrika) érkezett bevándorló ugyanis alkalmazott, hátrányos helyzetű, vagy – főleg a nők esetében, akik a muzulmán szavazók csak 6,6% -át teszik ki (!) – munkanélküli. Ezek a tények már eleve bal szavazatot hordoznak magukban.
Fátyol vagy nem fátyol – tegyünk-e engedményeket ?
A belga pártok választási programjában furcsa módon mégsem lehet megkerülni a muzulmán vallási szokások kérdését. Főzzünk-e rendszeresen halal húst az iskolai étkezdében, szabályozzuk-e a fátyol viseletét az egyetemen, vagy más közintézményekben? Hordhat-e fátylat a rendőrnő? Elfogadjuk-e a tesióra alól a felmentést…? Kígyózik a kivételek végtelen sora. Egységes pozíciót ezekben a kérdésekben, a zöldeken kívül, még egyik párt sem alakított ki. A sajtó óvatosságra intő (de a rasszizmust messze kerülő) véleményeket fogalmaz meg.
A fátyollal kapcsolatban egyedüliként a zöldek (Ecolo) törnek lándzsát “minden fiatal lány” szabad választásáért, az egyéni szabadság és az Alkotmányban leírt vallásszabadság elveit alkalmazva. Véleményüket azzal indokolják, hogy tiltással nem szabad “elfojtani” a fiatalok önkifejezési vágyát. Ennek megfelelően minden vallásos szimbólumot mindenhol megengednének.
A liberális Reform Mozgalom (Mouvement Réformateur) is hajlik az engedményekre, de míg két éve még teljes szabadságot hirdettek, idén már feltételeik vannak. Tesióráról hiányzásra például nem engednék használni a kifogásokat. Egy volt képviselőjük szerint, aki most az Esélyegyenlőségi Központot vezeti, nem kell törvénykezni a kérdésben, de olyan kódrendszerre lenne szükség, amely egyes esetekben megengedne “kisebb” eltéréseket. Az egyházak semlegességét, az alapvető szabadságjogokat és a női-férfi egyenlőséget viszont mindenképp meg kell őrizni, mondja.
A kereszténydemokraták az egyes intézményekre hagynák a döntést, mindaddig, amíg a társadalom nem képes a “valódi reflexióra”. A szocialisták bele sem kezdenek a kérdés tárgyalásába, mert szerintük a gyakorlatban az ügy
Már megoldódott.
Az Európai Muzulmán Emberjogi Intézet elnöke a Le Soir hasábján megjegyzi, hogy a legtöbb követelés, amit az európaiak a muzulmánokénak tartanak, valójában a fundamentalista körökből származik. « A legtöbb esetben olyan szokásokról van szó, amiket a nyugati élethez való alkalmazkodásban rég el kellett hagyni. Most egyesek mégis visszatérnek rá, mert a fejükben, ezek a vallás alapvető elvei. De a szokások nem a szigorú értelemben vett vallásból – tehát a spiritualitásból, etikából, vagy vallásgyakorlatból – származnak, hanem abból, amit az iszlám jogi ágának nevezünk. Egy emberek által létrehozott jogrendszerböl, amely az idők során a megengedett és a meg nem engedett dolgok katalógusává vált. »
Amennyiben a belga állam engedményeket tesz a muzulmánoknak, úgy a katolikus, zsidó és más vallások is ugyanazokat a kiváltságokat kellene élvezzék, és ők is visszatérhetnének az ősrégi gyakorlataikhoz. Nem beszélve arról, hogy mekkora széthúzó erőt jelentenének az engedmények a már most is flamand-francia tengelyen atomizálódó társadalomra.