Magyar utcazenészek karácsonykor Madridban

Rajacic Ágnes

Amíg Edina papírjai a bürokrácia útvesztőiben hánykódtak, a huszonegy éves Pali, aki Debrecenből ment Barcelonába új életet kezdeni, feketemunkával próbálkozott, és néha hajmeresztő helyzetekbe került. Egy alkalommal lakatosnak állt magyar ezermester keze alá, aki lelépett a fizetségével. Érthető, hogy neki is nagy megkönnyebbülést hozott a korlátozás tavaly májusi feloldása. – A hivatalok egy részében eleinte azt sem tudták, hogy egyáltalán csatlakoztunk, és olyan papírokat kértek, amikre nincs szükség az EU-n belül – mondja.

Spanyolország pedig szolidáris ország hírében áll. A kormány tavaly több százezer illegális munkavállaló számára tette lehetővé helyzete legalizálást, az orvosi ellátás mindenki számára ingyenes, és az idegengyűlölet jelentősen alacsonyabb, mint más nyugat-európai országban. Vonzó lett az egykor szegény félsziget, amelynek mintegy 44 millió lakosára ma 2 873 250 külföldi jut a hivatalos adatok szerint, és a szám egyre csak növekszik. Igaz, a betelepedők kevesebb, mint harmada származik uniós országból – az év végéig a legtöbben Marokkóból, Ecuadorból, Kolumbiából, és Romániából érkeztek. A bejegyzett két és fél ezer magyar mélyen elmarad a lengyel vagy a bolgár bevándorlók száma mögött, bár becslések szerint akár háromszor ennyien is élhetnek kint.

A bürokrácia túlélői közül sokan élnek angoltanításból, így például Eszter, aki svájci férjével együtt multikulturális világba vágyott. – A spanyolok alig-alig ismerik az idegen nyelveket, és ez idegesíti őket. Mindent megadnának, hogy szép angolsággal beszéljenek, de ez nyelvtan nélkül nem megy. Nyelvtanban pedig nem feltétlenül az anyanyelvű tanár a legjobb. – Tanítás mellett gyerekfelügyeletet is lehet vállalni, de e téren széles a skála a “szinte családtag” és a segédszemélyzeti bánásmód között. A munkaközvetítők nem mindig tudják garantálni a feladatokat, így helyenként az is kiderülhet, hogy a nyelvtanártól a takarítást is elvárnák. Ám mindenki hangsúlyozza: a munkakeresésbe csakis biztos nyelvi alappal érdemes belevágni, és tudni kell, hogy a nyelvtanár és a bébicsősz kint sem gazdagszik meg.

Hiszen a megélhetés Spanyolországban sem könnyű. A gond már ott kezdődik, amikor nagyvárosi albérletet kell fizetni. – A vőlegényemmel élek albérletben, és bár sokkal többet keresek, mint Magyarországon, a magas lakbér, az élelmiszer és a szolgáltatások ára miatt egyáltalán nem élek jobban. Madridban lakást venni pedig teljesen reménytelen, hacsak nem nyerünk a lottón – mondja Emese, és ezzel nem csak a külföldiek, de a spanyol fiatalok problémáját is megfogalmazza. A négyzetméterenként 3000 eurónál kezdődő lakásárak olyannyira elérhetetlenek, hogy a vásárláshoz – az egyébként sem a spórlásról híres – állampolgároknak is kölcsönért kell folyamodniuk. Negyven és ötven évre szóló hitelmegoldásokat vesznek igénybe; a törlesztés a gyerekekre terhelhető. Ez a nagyvárosi élet előnyeinek az ára, amelyek a tizenkilenc éves Szandra szerint a szervezettségben, az önkormányzati programokban és a nagyszerű metróhálózatban jelentkeznek leginkább. A metró ára nagyjából megegyezik a budapestiével, de a színvonala lényegesen jobb.

Andalúziában, a spanyol vidéki kultúra autentikus közegében viszont “józan ésszel” képtelenség dolgozni – méltatlankodik Imre, aki nemzetközi reklámcéget alapított. Neki hiába mondják az őslakosok, hogy a szieszta a hosszú élet titka, hogy idő kell az emésztéshez és a társadalmi élethez. Egyébként is, amennyire kedvesnek látszanak a spanyol népek elsőre, és valóban nem játszanak “kizárósdit”, valójában épp oly nehezen barátkoznak – állítják többen a kinti magyarok közül. Más vélemények szerint viszont éppen hogy nyitottak a spanyolok, mert nincsenek tabuik, mi több, néha még Magyarországot is el tudják helyezni a térképen. – A többség műveltsége valahol Marseille-nél véget ér – mondja Imre -, de akkor segítek nekik közös uralkodóinkkal. Katalóniában I. Károly (német-római császárként V. Károly) még közkedvelt. Innentől kezdve nyitott szívek, nyitott kapuk – teszi hozzá. A kint is megbecsült közép-európai műveltség viszont többször elnémul, ha aktuális világeseményekről van szó. Ilyen esetekre bevált recept a spanyolországban is népszerű magyar írókra – Máraira vagy Zilahyra terelni a szót.

A Spanyolországban gyökeret eresztett magyarok – a panaszok és a honvágy ellenére – szinte alig kívánkoznak viszsza. Indoklásuk szerint ma Magyarországon nehéz élni, nemcsak az anyagiak, hanem a hangulat miatt is. A félszigeten élők messziről követik a hazai eseményeket, és csak retúrjeggyel utaznak haza.