Szír menekültek – Hétezren a sátortáborban „Csak azt írd, hogy egy szír beszél” – kérlel a 38 éves férfi, aztán elmeséli, hogy a szeme láttára gyilkolták meg több családtagját a katonák, alig egy hónapja. Akkor döntött úgy, hogy elmenekül, hátrahagyva a házat, az üzletet, és az élőkkel együtt átgyalogol a török határon. Rajacic Ágnes\| Népszabadság\| 2011. szeptember 5. Szír gyerekek Latakiából a török oldalon lévő yayladagi menekülttáborban A szerző felvétele
A yayladagi menekülttábor, aminek a bejáratánál állunk, a szír–török határtól három kilométerre fekszik, festői környezetben. Apolló állítólag itt szeretett bele Daphnébe. A tábort körbevevő kerítést végig kék nejlonnal takarták le, a bejárat előtt kisbuszok sorakoznak. A júniusi menekülthullám óta Ankara közvetlen ellenőrzése alá vonta a dél-törökországi táborokat, ahol körülbelül hétezer szír él. Teljes a hírzárlat, csak vöröskeresztesek vagy különlegesen fontos személyek juthatnak be. Angelina Jolie hollywoodi színésznő és UNESCO-nagykövet például júniusban járt itt. A Szír mellett két hasonló korú férfi bólogat, frissen vasalt ingben, büszkén kihúzzák magukat. Ők is több családtagot hátrahagytak, nem beszélhetnek. „Nagyon jól bánnak velünk a török testvérek, de nem maradhatunk itt örökre. Az asszonyok meg mindennap sírnak” – folytatja a Szír, miközben csillagszemű gyerekek sereglenek a bejáratához. „Boldog ünnepeket, jól vagyunk” – pózolnak a kamerának, a ramadánt követő Bayram hetére utalva. Már pár török szóval is próbálkoznak, a táborokba arabul tudó török tanítónő jár. Minden mondat, amiben Szíria neve szerepel, befejezetlen, a visszatérés bizonytalan. „A felkelők oldalán vagyunk, csak akkor megyünk vissza, ha Aszad elmegy… Demokratikus és szekuláris kormányt szeretnénk, és azt, hogy szunniták és alaviták együtt élhessenek” – folytatja szelíden egyikük, a Cumhurijet török lap helyi tudósítójához fordulva. HIRDETÉS Mehmet Ali, aki már régóta Antakyában, a déltörök Hatay tartomány központjában él, viszont nem nagyon hisz a forradalmakban. „Azt mondják, hogy arab tavasz van, de én Líbiát és Szíriát csak könnyezni látom” – mondja az újságíró.Mintha előre elterveztek volna mindent. Szerinte az amerikai és a brit követségek hamarabb kezdték el kivonni a személyzetet Szíriából,minthogy a forradalom elkezdődött volna. „A sátrakat is jóval azelőtt állították fel a török oldalon, minthogy a menekültek átjöttek volna áprilisban.” És rögtön leállították a közös gátépítést is, amit Erdogan török miniszterelnök és a szír miniszterelnök, Naci Itri avatott fel januárban”, és mutatja is a képeket a tudósító, aki a harcok kitörése óta többször járt Szíriában. Júniusban az aleppói polgármestert interjúvolta meg, aki esküdözött, hogy nem lőnek fegyvertelen tüntetőkre. A polgármester szerint egyébként is az amerikaiak tüzelték fel a forradalmat, a fegyvereket pedig a törökök csempészték át. Mehmet Alit is meggyőzték arról, hogy a probléma nem a kormánynyal van, hanem a korrupt rendőrökkel, akik baksist fogadnak el az autópályán. Szerinte a szír életszerető, békés népség, amelynek fontos az ingyenes orvosi ellátás és az oktatás, a jó étel és a vízipipa. Következésképpen még „nem kész a demokráciára”. Az biztos, hogy a régen Szíriához tartozó Hatay tartomány lakosságának nem feltétlenül tetszik a forradalom. Szírek és törökök eddig minden évben együtt ünnepelték a Bayramot, Antakya üzletemberei Aleppóba jártak reggelizni, kereskedni, olcsó benzinért és cigarettáért. Most, hogy a határt lezárták, még az ünnepre sem tudtak átmenni. Amit a tudósító mond, az főként a tartomány lakosságát kitevő, mintegy 40 százaléknyi török alevi közösség gondolkodását tükrözi, akik a szunniták és alaviták közti vallási konfliktusra egyszerűsítik a szíriai eseményeket. Véleményük szerint, a szunnita török kormány a szír népet támogatja az alavita Aszad ellen, és Erdogan miniszterelnök a palesztinokat is csak a szunnita iszlám miatt karolta fel, világosít fel Mahinur, ﬁ atal antropológus, aki a tartományban élő etnikumok identitását kutatja. Ezt a bonyolult, a török kormánnyal, a szír néppel és a nemzetközi hatalmakkal is ellenséges hozzáállást még az is tetézi, hogy a törökök többsége bizonyos felsőbbséggel nézi az arab népet – magyarázza az antropológus. A szír és barátai, akik saját szemükkel látták, hogy mi történt a határ másik oldalán, teljesen másképp gondolkodnak. „A legfontosabb, hogy egy demokratikus és szekuláris kormány alakuljon, minden jövendőbeli tisztségviselőnek, a formálódó szír ellenzéknek is így kellene gondolkodnia. Békében akarunk élni, de nem ezzel a kormánnyal” – mondja, majd elköszön.

Szír menekültek – Hétezren a sátortáborban

„Csak azt írd, hogy egy szír beszél” – kérlel a 38 éves férfi, aztán elmeséli, hogy a szeme láttára gyilkolták meg több családtagját a katonák, alig egy hónapja. Akkor döntött úgy, hogy elmenekül, hátrahagyva a házat, az üzletet, és az élőkkel együtt átgyalogol a török határon.

Rajacic Ágnes| Népszabadság| 2011. szeptember 5.

Szír gyerekek Latakiából a török oldalon lévő yayladagi menekülttáborban

A szerző felvétele

A yayladagi menekülttábor, aminek a bejáratánál állunk, a szír–török határtól három kilométerre fekszik, festői környezetben. Apolló állítólag itt szeretett bele Daphnébe. A tábort körbevevő kerítést végig kék nejlonnal takarták le, a bejárat előtt kisbuszok sorakoznak. A júniusi menekülthullám óta Ankara közvetlen ellenőrzése alá vonta a dél-törökországi táborokat, ahol körülbelül hétezer szír él. Teljes a hírzárlat, csak vöröskeresztesek vagy különlegesen fontos személyek juthatnak be. Angelina Jolie hollywoodi színésznő és UNESCO-nagykövet például júniusban járt itt.

A Szír mellett két hasonló korú férfi bólogat, frissen vasalt ingben, büszkén kihúzzák magukat. Ők is több családtagot hátrahagytak, nem beszélhetnek. „Nagyon jól bánnak velünk a török testvérek, de nem maradhatunk itt örökre. Az asszonyok meg mindennap sírnak” – folytatja a Szír, miközben csillagszemű gyerekek sereglenek a bejáratához. „Boldog ünnepeket, jól vagyunk” – pózolnak a kamerának, a ramadánt követő Bayram hetére utalva. Már pár török szóval is próbálkoznak, a táborokba arabul tudó török tanítónő jár.

Minden mondat, amiben Szíria neve szerepel, befejezetlen, a visszatérés bizonytalan. „A felkelők oldalán vagyunk, csak akkor megyünk vissza, ha Aszad elmegy… Demokratikus és szekuláris kormányt szeretnénk, és azt, hogy szunniták és alaviták együtt élhessenek” – folytatja szelíden egyikük, a Cumhurijet török lap helyi tudósítójához fordulva.

Mehmet Ali, aki már régóta Antakyában, a déltörök Hatay tartomány központjában él, viszont nem nagyon hisz a forradalmakban. „Azt mondják, hogy arab tavasz van, de én Líbiát és Szíriát csak könnyezni látom” – mondja az újságíró.Mintha előre elterveztek volna mindent. Szerinte az amerikai és a brit követségek hamarabb kezdték el kivonni a személyzetet Szíriából,minthogy a forradalom elkezdődött volna. „A sátrakat is jóval azelőtt állították fel a török oldalon, minthogy a menekültek átjöttek volna áprilisban.” És rögtön leállították a közös gátépítést is, amit Erdogan török miniszterelnök és a szír miniszterelnök, Naci Itri avatott fel januárban”, és mutatja is a képeket a tudósító, aki a harcok kitörése óta többször járt Szíriában. Júniusban az aleppói polgármestert interjúvolta meg, aki esküdözött, hogy nem lőnek fegyvertelen tüntetőkre. A polgármester szerint egyébként is az amerikaiak tüzelték fel a forradalmat, a fegyvereket pedig a törökök csempészték át.

Mehmet Alit is meggyőzték arról, hogy a probléma nem a kormánynyal van, hanem a korrupt rendőrökkel, akik baksist fogadnak el az autópályán. Szerinte a szír életszerető, békés népség, amelynek fontos az ingyenes orvosi ellátás és az oktatás, a jó étel és a vízipipa. Következésképpen még „nem kész a demokráciára”.

Az biztos, hogy a régen Szíriához tartozó Hatay tartomány lakosságának nem feltétlenül tetszik a forradalom. Szírek és törökök eddig minden évben együtt ünnepelték a Bayramot, Antakya üzletemberei Aleppóba jártak reggelizni, kereskedni, olcsó benzinért és cigarettáért. Most, hogy a határt lezárták, még az ünnepre sem tudtak átmenni.

Amit a tudósító mond, az főként a tartomány lakosságát kitevő, mintegy 40 százaléknyi török alevi közösség gondolkodását tükrözi, akik a szunniták és alaviták közti vallási konfliktusra egyszerűsítik a szíriai eseményeket. Véleményük szerint, a szunnita török kormány a szír népet támogatja az alavita Aszad ellen, és Erdogan miniszterelnök a palesztinokat is csak a szunnita iszlám miatt karolta fel, világosít fel Mahinur, ﬁ atal antropológus, aki a tartományban élő etnikumok identitását kutatja. Ezt a bonyolult, a török kormánnyal, a szír néppel és a nemzetközi hatalmakkal is ellenséges hozzáállást még az is tetézi, hogy a törökök többsége bizonyos felsőbbséggel nézi az arab népet – magyarázza az antropológus.

A szír és barátai, akik saját szemükkel látták, hogy mi történt a határ másik oldalán, teljesen másképp gondolkodnak. „A legfontosabb, hogy egy demokratikus és szekuláris kormány alakuljon, minden jövendőbeli tisztségviselőnek, a formálódó szír ellenzéknek is így kellene gondolkodnia. Békében akarunk élni, de nem ezzel a kormánnyal” – mondja, majd elköszön.